8 órás MTB 

Mountain Man Félmaraton 2011

Immáron 3. alkalommal vettem részt a zalaegerszegi hagyományos szilveszteri futáson. Eddig kétszer futottam a 11 km-t, de idén kicsit komolyabbra vállalkoztam. 24 km-es félmaratoni táv volt a cél. 

Év elejétől fogva elég sokat futottam, főleg tavasszal, és egyre csak hosszabbakat. Aztán sajnos elkezdett fájni a térdem, így abba kellett hagynom, de nem bántam, mert indult a bringásszezon. Augusztus ismét nekiálltam heti rendszerességgel futni. Lefutottam a Bagodi aszfaltszaggatás félmaratonját és rá pár hétre a Bakony terepmaraton-t is, szintén félmaratoni távon. 

Bíztam benne, hogy az eddig szerzett "rutin" elég lesz ehhez a versenyhez is.

Fotóért köszönet Bérces Editnek

Izgatottan vártam már a reggel, igyekeztem sokat rápihenni, előtte nap okosan enni-inni. Felkészültem isogélekkel - köszi Szabi! Most legkopogom, hogy nagyon okosan frissítettem, nem volt semmi gond. Pedig nem is kisért senki, beosztottam mindent. Ez már nálam fejlődés. Végre nem felejtettem el :D 

Sokat beszélgettem futás előtt Katával (2. lett, gratulálok neki!) , ő is tanácsolta, hogy be ne kezdjek a toronynál, mert baj lesz. Megpróbáltam így tenni, és ráállni egy tempóra. Már vagyok olyan rutinos, hogy futásnál kizárjam a mellettem elrohanókat és nem loholni utánuk, és már tudok csak magamra figyelni. Azért simán felment 180-ra a pulzus az torony alján már. Ádám közben utolért, rövid diskuráció után kiderült, neki 159 pulzusa ... enyém meg 179... ajaj, na itt kellett észbe kapni.

Most hamarabb sikerült felérnem a toronyhoz, mint a múlt heti futásomnál, kb 1,5 perccel. Gondolkodtam is hogy vajon ez most jó e nekem vagy sem... de nem éreztem, hogy bajom lenne. Aztán jött a Jánka, ami most nem volt olyan nagy szenvedés, csodákcsodájára hamar elment ott az idő. És a zárda visszafordítónál jobb volt az időm, mint a tavalyi 11km-es futásnál, ahol 2. lettem. 

Ezt követő szakaszt még sosem futottam, vártam is, hogy mi fog történni.

Történt is nemsokkal, jöttek a bajok, amitől féltem.  Egészen addig semmi se fájt, onnantól viszont jöttek a szurások a bal térdembe. Sík részeket nem kedveli. Nem örültem :(. De annyira bennem volt, hogy nem érdekel, ha fél lábon is, de lefutom. A motiváció vitt tovább. Próbáltam felvenni egy egyenletes tempót és figyelni a mozgásra, hogy kiküszöböljem, hogy mégjobban fájjon.

Jó hogy jött a Tomi a Jumperral, bíztató volt, ha rosszul lennék, akkor visszavisz, de szerencsére nem volt rá szükség.

Bringával már jártam Botfán, de nem emlékeztem arra a bizonyos emelkedőre, amitől mindenki tartott és mondta: "ezután biztos emlékezni fogsz rá " :)))

Amennyire tartottam a botfai rémhírektől, annál lazábban oldottam meg a feladatot. Sőt... első részét még meg lehet futni, a másikon meg egyenletesen gyalogoltam. Ennyi. Nem vett ki belőlem olyan sok plusz erőt. Itt már örültem, mert nem éreztem, hogy fájna a térdem. 

Botfai-bozsoki részen már számolgattam, hogy mennyi idő alatt érek be… sajnos egyre távolodott az 2.20, aztán bozsokra érve a 2.30 is … sebaj. Bozsok utáni sík már nem kellett, akkor megint elkezdett fájni a lábam, de akkor már nagyon. Onnantól a túlélés volt a cél.

Deák előtt még sprinteltem egyet, és így lett meg a 4. hely a kategóriámban (abszolút 8) , 2.37-es idővel. Szerintem jó ez egy bringástól :-)  

Kár hogy az időm nem lett jobb, de legalább lesz mint megjavítani jövőre  :) 

Köszönöm a szervezőknek, hogy ismételten ilyen jó versenyt hoztak össze. Jövőre is megyek :)

"Hello Lányok" csapat a 24 óráson

Kicsit talán már rég jelentkeztem, ami nem azt jelenti, hogy tétlenkedem. Ugyanúgy részt veszek a versenyeken mint eddig, csak volt egy kis mélypont, amin próbálok túljutni. Ott voltam a Vértesboglári Pikniken, Crosskovácsiban, Duna maratonon, Erdőbényén, Gabesz supportjaként az XCO ob-n, szóval azért megfordulok itt ott.

De a fő téma most az idei zánkai 24 órás verseny. Budai Anitával az egerszegi 10 óráson kitaláltuk, hogy mi márpedig duózni fogunk és úgy, hogy végig is megyünk. Be is tartottuk a szavunkat, beneveztünk, elindultunk és végigcsináltuk, hab a tortán, hogy megnyertük!

Igazából hosszas tervezés nem előzte meg a versenyt, telefonon párszor egyeztettünk, hogy mire is van szükség, ki mit tud hozni! Ennyi elég is volt, hamar meg tudtunk egyezni, jó volt az összhang.

Szombat reggel "kissé" fullra pakolva a kocsit indultam Zánkára a legjobb supportos hölgyeménnyel, Szekér Adrienn személyében (vajon jól végezte e munkáját a post végén kiderül). Út közben szakadt az eső, én meg paráztam, hogy Úristen mi lesz!!! De végül imáim meghallgatásra kerültek, mert elállt az eső. Nagy szerencse, mert nem volt cserebringám. (bár extra vészhelyzetben biztosan jött volna a segítség ;))

Megérkezvén egyből megtaláltunk kedves pajtásainkat, a Deviant team-et. Természetesen hozzájuk a lehető legközelebb le is cuccoltunk, hogy barátok közt tölthessük eme néhány órácskát:-).

Fityisz készül

Megérdeztek Anitáék is, és a Mátra Bikeres lányok Danival. Így állt össze a kis sátorteamünk.

Sátorépítés extra káosz! Tipikus lány csapat vagyunk, le se tagadhattuk volna önmagunkat :-D De végül sikerült.

Egy kis pózolásra mindig jut idő :)

Én a végén már nem vettem ki a részem a munkából, mert készülnöm kellett a pontban délben induló menetelésre! Közben Adriék olyan otthonossá varázsolták a sátrat, hogy akár ki is adhattuk volna, persze teljes ellátással, mert gyakorlatilag annyi kajánk volt, mint egy nagyobb büfének. Pályát nem jártam, gondoltam minek. Első kör elég lesz rá :)

főhadiszállás, itt még rend volt

Rajtba még kis izgalom és nevetgélés a többiekkel, majd fireee :) Első kör valóban a pályával való ismerkedéssel telt és a szokásos lökdösődéssel, mert mindenki annyira sietni akar. Ebből jobbnak láttam kimaradni, mondván még bőven van idő bizonyítani, nem az első körben fogom megváltani a világot.

Első kör megtétele után kijelentettem, hogy igen, ez a pálya nekem tetszik, jó lesz, maradhat :) Mentem egy órát, majd Anita is egyet, hogy ő is kicsit barátkozzon a pályával, majd jöttek a hosszabb tekerések. Hamar ment az idő a pályán és sajnos a pihenő idő is nagyon hamar ment. Arra pont elég volt, hogy átöltözzem, egyek valami rendes kaját, és kicsit nyugodjak. Supportosok folyton figyeltek minket, hogy mire van szükség, mennyit megyünk, jól vagyunk e, és persze a biztatásuk is sokat jelentett.
Térdem kezdett fájni és a derekam is, ennek nagyon nem örültem. 

Elején még elég közel volt hozzánk a Száguldó Virágok csapata, de nekem ez nem tetszett, és kicsit erősebb tempóra kapcsoltam. Tartottam tőle, hogy lehet nem jó ötlet ez, mert elfáradok, de két óra alatt 2 plusz körelőnyt szereztem:) Aztán óráról órára egyre nagyobb lett a körelőnyünk, de ennek ellenére nem dőltünk hátra, pedig megtehettük volna, hogy megállunk. De a cél akkor is az volt, hogy végigtekerjük mind a 24 órát, mindentől függetlenül.

Szilvi

Anita

Menet közben kitaláltam magamnak egy kis privát taktikát, ami abból állt, hogy voltak a pályán bizonyos pontok, amiket mindig előre megszabott limitidőn belül kellett elérnem :) Így körönként voltak célok, amiket teljesíteni kellett.

Éjszaka kicsit hosszabbakat mentünk, hogy több idő legyen pihenni, ez okos döntés volt, mert kicsit tudtam aludni - silent night, amit csak Bíró Ádi kedves szavai és több száz bringás zaja zavart csak meg:)

Nem volt rossz idő, így simán kint maradtam a kempingágyban egy hálózsákban. Adri olyan aranyosan betakargatott még pléddel is. Egyértelműen jó úton haladt a legjobb support díj megszerzéséhez.

Supportosok igen tudják a dolgukat :)

Éjjel volt egy kis probléma a lámpával, amit ide nem írhatok le, nem publikus, mindenki kiröhögne :) Ezen kívül szegény Anita lámpája lemerült éjjel és majd 2 kört kellett lámpa nélkül mennie, de ugyanígy pórul jártam én is, mert nekem is lemerült. Real dark-ride lett a vége!:D

1-1, 2-2, 2-2, 3-3, 2-2, 1-1,1-1 Durván így osztottuk be a váltásokat, ami szerintem jó ötlet volt, talán a vége volt kicsit szétesve, de az ott már senkit sem érdekelt :)


Végül 69 megtett körrel, 18 kör előnnyel fölényesen győztünk! Juhééé!!! :-)

Annyira jó érzés volt hallani, hogy mennyi ember szurkol és kiabálja a nevem a pálya széléről (de lehet nem is ismernek, csak elolvasták a nevem a vázon:))! Csak kapkodtam a fejem, hogy mikor honnan kiabál valaki:) Persze a rózsaszín térdtapaszom is elég népszerű volt :) Legnagyobb szurkoló persze Ádám volt, aki többször kiabálta, mikor eltekertem előtte: "Szilvi, én úgy szeretlek" :)

Reggel végre megérkezett Zsé és Tomi is, ottlétükkel lényegesen emeltek a hangulatot :D
                                     

              

Délután kettőig kellett várni az eredményhirdetésre, ott már volt bajuk rendesen, alig bírtuk ki addig, persze hülyeséggel ütöttük el az időt, nem hazudtolva meg önmagunkat. Végül jött a ceremónia, színpadra hívtak minket, kaptunk sokmindent, (sok vérnyomásmérőt, egy életre elég lett volna), érmet, kupát, lámpát, kesztyűt és egy ingyen nevezést a Trans Hungária Maratonra (sajnos én ezen nem indulok, de a nevezés már gazdára lelt és olyan ember kapja, aki valóban megérdemli:).

Nekem nagyon bejött ez a 24 órás, tetszik, mert a saját tempómban mehettem és feszegethettem a saját határaimat. De ahogy látom, hogy még messze van az a bizonyos határ, fogom én még magam tesztelni, hogy vajon mennyit is bírok. Hogy hol és mikor, az a jövő titka :)

Anitának köszönöm hogy a duópartnerem volt! Adri természetesen megkapta a legjobb support-os címet, le a kalappal előtte, nélküle nem ment volna. Köszi Adri!!! Köszönet Daninak, ő is nagyon sokat segített!
Köszönet a fotós team-nek, hogy megörökítették legjobb pillanatainkat. Név szerint: Káldi Tomi és Fejes Miki, Dévai Dani. Zsének is kösz, hogy jelenlétével megtisztelt minket :)

Relax 1 - mert megérdemli

Relax 2 - szintén megérdemli

Jövőre ugyanitt :)

Real Challenge - azaz Tomi & Szilvi küzdelme a 10 óráson

Túl vagyunk a Mountainbike Challenge első futamán, a 10 órás versenyen. Végre nem kellett messzire utaznunk egy verseny miatt, de ennek ellenére annyira fáradtak lettünk a hétvégére, mint még soha. Már jó ideje terveztük Czenki Tomival, hogy duózunk egy ilyen 10 óráson, de sajnos a tavalyi elmaradt, idén nem volt kérdés, hogy vegyes párosban indulunk. Igyekeztünk felkészülni minden eshetőségre, főleg az esőre, de azért titkon bíztunk benne, hogy nem lesz rá szükség :) Rosszul hittük...

Szombat este kellő módon rápihentünk a másnapi megmérettetésre, melynek kellékei voltak: Erdőgyöngye, DanóPeti zsebéből elővarázsolt pálinka, a brutál ringlis, a dodzsem :-D Résztvevők: Hegyibringa Fejes Miki és Danó Peti, Molnár Gábor, Pepike, Pannika, Zsééé, Budai Anita, Kovács Attila, Adri, Káldi Tomi, Fityisz, no meg én. De a szombat estének külön post kellene, így ugrom is tovább a másnapra:)

Nightmare :-)

Minimális alvás után eljött a vasárnap reggel, amikor szembesültünk vele, hogy bejött a jóslat, rossz idő lesz :( Ez aztán mindenkinek "jól " feldobta a hangulatát, de még így sem fordult meg egyikünk fejében sem, hogy nem indulunk el. Mégis csak terepsportolunk, vagy mi!?

 Kódolt nyelv mögé rejtett taktika

Sokak komoly taktikával indultak, ahogy a mellékelt ábra mutatja: ----------------------------------------------------------------------->

A miénk: "végig 300 watton" :)

8 után nem sokkal útra is kelt a mezőny, kicsit megcsúszott Fire-rel. Sajnos nem sokan vették a bátorságot, hogy megküzdjenek az elemekkel, de a legbátrabbak és legerősebbek maradtak. Ahogy mi is :)

Tomi -  Racer 1.

Tomi rajtolt először. Ekkor nagyon szakadt az eső, a pálya kezdett egyre rosszabb lenni, de ennek ellenére nagyon jó köröket ment, ügyes volt! Aztán 3 kör után gondoltam, hogy elindulok átöltözni én is, hátha lassan váltani kell. Időközben némi probléma merült fel, ugyanis a Jumper be volt zárva. Ugye nekem se cipőm, se bukóm, se kesztyűm, se zoknim nem volt, mind bent volt a kocsiban. Uhh...ebből baj lesz, tudtam én... Próbáltam felkutatni a kulcsot, hátha odaadta valakinek, de senki sem tudott róla, azt viszont sejtettem, hogy Tomi nem olyan hülye hogy becsukja a kulcsot és elmenjen tekerni. Szóval valaki ügyesen bezárta a kulcsot a kocsiba. ( félreértések elkerülése véget: NEM ÉN VOLTAM!) Rövid ijedtség után hamar megoldottuk a problémát. Kaptam ruhát :) Örök hála érte "kettlebellpajtás" Károlynak!!! Odaadta mindenét egy rózsaszín gumicsizmáért cserébe :-) Szóval indulhatott tovább a küzdelem (időközben pedig Tomi elment a kocsi pótkulcsért). Meg kell hagyni, elég idegesen kezdtem bele a körökbe. Végülis örülhettem neki, hogy végre nekiállhattam annak, amiért valójában mentem!

A pálya elég rossz állapotban volt, de ekkor még sikerült mindent kitekernem. Sajnos azt nem tudtam figyelni, hogy milyen pulzussal megyek, mert nem láttam az órám a sártól és az esőtől. Meg amúgy se nagyon láttam, mert a szemem folyton telement sárral. Körről körre egyre rosszabb volt haladni, már kezdett számomra tolóssá válni néhány szakasz, mert a telónál összegyűjtötte a sarat a kerék, illetve jópárszor szarakodott a váltóm is, és ez megállásra kényszerített. 5 kört lenyomtam ez elején, arra Tomi pont visszaért a pótkulcs vadászatból és válthattuk, én pedig pihenhettem kicsit. De tudtam, hogy a Wensonnal nem mehetek ki többet, hacsak át nem gumizzuk. De aztán jobbnak láttam, ha én is a Tomi Kelly's-ével megyek, azon volt a sárgumi. Tomi irtózatosan jó köröket ment, legalább kicsit felhozott minket! Innentől kezdve egy bringával mentünk tovább. Először nekem igen fura volt a bringa és a sárgumi, ritkán megyek én ilyennel, de be kell vallanom, hogy nagyon is jó cucc:-) Nagyon jól lehetett vele menni a sárban, és alig kellett tolni! Néha lemostuk, az időt vett el, dehát muszáj volt, mert már ígyis szegénynek voltak bajai, nem kicsit gyötörtük meg!

Szilvi -Racer 2. (háttérben követ soloPedro)

Az idő lassan kezdett javulni, viszont a pálya, főleg az első szakasz borzalmas lett. Igazi sárfolyam lett, a többi rész meg csúszott, vagy ragadt, szóval volt ott minden. Viszont a 3. helyről nem tudtunk feljebb lépni. Még a végén megcsillant a remény, hogy talán megfoghatjuk Zsééket, de sajnos pont úgy jött ki, hogy Zsé és én egyszerre voltunk a pályán, ami ugye nem szerencsés, mert ő talán kicsit jobban megy mint én:). De küldöttem, fuuuh, de mennyire. Aztán a sáros lefelén haladtam, és meghallottam, hogy valaki irtózatos módon jön mögöttem. Éreztem a vesztem:)  Kb mintha valami horrorfilmben lettem volna, éreztem hogy jön utánam a "gonosz", akit jelen esetben Zsééé játszott, de még nem láttam, csak érzem, hogy egyre inkább közeledik és már csak pillanatok kérdése, hogy lecsapjon :D Félelmetes volt :D És nem kellett sokat várni, hogy megsemmisítsen :)! Nem kicsit gyorsan suhant el mellettem, innen már minden mindegy volt. :) 

Petyus, a legjobb supportos:)

Ezt már Tomi se hozhatta volna be. Innentől még lenyomtam 2 kört, de az már elég rossz volt, mert még a sárguminál is alig akart elfordulni a kerék a sártól. 

Utolsó körben rábeszéltem Filó Lacikát, hogy érjünk be együtt, mert az milyen jó lesz majd :-D jó is volt!

Szilvi & Filo Lacika a célban

Végül 3. helyen értünk be, 40 megtett körrel! Elégedett vagyok vele, főleg amiatt is, hogy talán mi voltunk az egyetlenek akik fele-fele arányban tekertek a duósok közül. Mi így értelmezzük a duó fogalmát! Az, hogy ezzel "csak" a dobogó 3. fokára jutottunk egyáltalán nem keserít el minket!

Sztárok lettünk :-)

Köszönöm mindenkinek a szurkolást, Petyusnak a supportot! Nem utolsó sorban köszönet Tominak, hogy bevállalta velem a duót! Szerintem nagyon jól össze tudtunk dolgozni és nem volt semmi konfliktus, tudtunk egymásra számítani bármikor, így jó kis csapatot alkottunk! Ugye, Tomi? :)

Le a kalappal a szólosok előtt, őt az igazi hero-k!. Gratulálok: Papp Dénesnek -  aki SS-sel lenyomott mindenkit, Pedronak - akivel jó sokat szenvedtem együtt a pályán, Brender Krisztiánnak, akinek ez volt élete első ultra versenye, rózsaszín gumicsizmás Budai Anitának, és nem utolsó sorban Káldi Tominak, akit szényen szemre alábecsültem, de megmutatta, hogy nem kicsit bír küzdeni, és végignyomta mind a 10 órát! Itt kérek tőle hivatalosan is elnézést :-)

Nagy taps a Hegyibringás fiúnak - Danó Péter és Fejes Miki, Molnár Gábor, profi módon szervezik a Mountaibike Challenge sorozatot! És nem utolsó sorban köszönet Szabiénak, hogy egy ilyen színvonalú versenyt rendeztek nekünk!

Fotókért köszönet: Káldi Tominak és a Hegyibringásoknak

Merida CST Pilis Kupa 2011

Nem vagyok én ilyen XCO-s típus, ennek ellenére bevállaltam a másodosztályos futamot ( 2 kör a nőknek), ha másra nem, legalább jó kis tanulópénz lesz és talán kicsit javul a technikám is, ami amúgy szerintem katasztrofális.

Szombaton Tomival és Szabival nagynehezen útrakeltünk, Bolla Gabi kicsivel később csatlakozott hozzánk. 

Nap fontos momentuma a pályabejárás volt, ebben Káldi Tomi volt segítségemre. Ezt nagyon vártam, kíváncsi voltam, hogy mi igaz a rémhírekből amiket a pályáról hallottam :) Aztán végülis annyira nem estem kétségbe az első kör után. Túl poros volt, annyi volt csak a baj, illetve a "rémisztő" lefelén egyből sikerült megfeküdnöm. Akkor eldöntöttem, hogy inkább lefutok, az jóval gyorsabb, mintha folyamatosan fékezve extra lassú tempóval legurulok. Legalább gyakorlom a terepfutást :)

Pályabejárás alatt ismét elkezdett szarakodni az első váltóm, gyakorlatilag nem tudtam használni a nagytányért, illetve a hátsó fékem még mindig nagyon berezonál, mitől megőrülök. Örök hála Káldi Tominak a bringa szervízelésért! 

Másnap kora reggel elkezdett esni az eső, nagyon úgy tűnt, hogy nem fog alábbhagyni. Hideg is volt, de ez még mindig nem tántorított el attól, hogy rajthoz álljak. Két kört sárban is lenyomom. 11-kor volt a rajtom, eső miatt bemelegíteni se tudtam. Rajtnál feltűnt, hogy az időjárás eléggé elriasztotta a másodosztályos lányokat :D Master 1-es lányok, Cseh Vera és Horváth Ági volt csak ismerős. Igazán ez nekem bőven elég volt, mivel hozzájuk képest szeretnék jól menni, és minél jobban megközelíteni őket.

Zsé: "Szilvi, csak nem futottál a télen?!"

Szerencsére 11-re elállt az eső, így indulhatott a küzdelem. Persze a rajt most sem volt jó, ebben nagyon béna vagyok, hamar össze is kellett kapnom magam, hogy mezőny elejére kerüljek még az aszfaltos részen, mert utána már elég kevés hely lesz előzni és beragadok. Ez sikerült szerencsére. Onnantól próbáltam menni, ahogy csak bírtam. Ági folyamatosan látótávolságon belül volt, de igazán nem jutott el az agyamig, hogy beérhetem. Ez már biztos megint az "alulmotiváltság" jele :). Aztán jött a tolós felfele, majd a futós lefele, ahol csodák csodájára futva beértem az Ágit. Magam sem tudom, vajon hogy bírtam olyan tempóban lefutni a bringával :) Na akkor rájöttem, hogy jólesz ez! Második kört Ági előtt kezdtem meg, valahogy lemaradt, de volt egy olyan sejtésem, hogy jön ő mögöttem ezerrel. Így is lett, ugyanis a sík és emelkedős szakaszokon erősebb és beért. Ismét a futós lefelénél kerültem közvetlen mögé, de ott nem tudtam elkerülni, csak egy kicsit később az erdős szakaszon. Onnan többször előzgettük egymást, de végül ő diadalmaskodott, 1 másodperccel ért be előttem. Ezt nekem még tanulni, mert túlságosan korán előztem, és nekem elfogyott az erőm, utána ő persze taktikusan visszaelőzött. Vicces, mert nem egy kategóriában megyünk, de ennek ellenére én nagyon élveztem ez a kis meccset. Talán így még sosem mentem :) Második köröm ideje jobb lett az elsőnél, ennek is nagyon örültem. Technikailag van még mit bőven tanulni, ott is időt vesztek, illetve amit most így utólag bosszant, hogy a futós lefelén le tudtam volna jönni. Kérdés, hogy az futva vagy gurulva lett volna gyorsabb... ezt már nem tudjuk meg :)

Megnyertem a másodosztályon futamot, nem volt nehéz :-D 

Nagyon jó kis díjakat kaptam, karbon szerszámot, külsőt, kulacsot, patront, és persze egy igen szép érmet!

Legközelebb a Mountainbike Challenge első állomása a 10 órás CrossPannónia lesz, majd utána indul végre a maraton szezon is, a magyar kupa első állomásával Vinyén, majd ott derül ki igazán, hogy mennyit is erősödtem tavalyhoz képest!

Kürtös Kupa XCO edzésképpen

Hosszas morfondírozás után úgy határoztam, hogy mégiscsak elindulok idén is gyenesdiási Kürtös Kupán. Természetesen a 6 körön, ez nem is volt kérdés. 

Végülis jó döntést hoztam, hogy lementem, na de nem a verseny miatt, mivel ott nem éppen teljesítettem valami fényesen, inkább a hangulat és a társaság miatt érte meg lemenni.

8-kor indultunk útnak Adrival, aki a 2-körös futamon rajtolt el, és ott az első helyig tekerte magát. Nekem még jó sokat kellett várnom a 6 körös futamig, de addig csakcsak elment az idő a hülyeséggel.

Na és persze a SingleSpeed 2011-es bajnokság is színesítette a napot, szóval nem unatkoztunk.

13-kor volt a rajtunk. Szokás szerint már egyből a mezőny végére kerültem, ami nem igazán baj. Horváth Ágit még egy darabig láttam magam előtt, de volt egy olyan sejtésem, ha én még ennél is jobban megnyomom az első köröket, akkor még a 6 kört sem fogom végig bírni. Ezt azért mégse kéne. Persze már az első körben elég szépen megöltem magam és onnantól egyre csak rosszabb körök következtek. Első kör végén volt egy kis gond a bringával, nem akart felváltani nagytányérra, na ott egy kicsit megijedtem. Pepiék akartak segíteni, de valahogy megoldottam. Az ijedtség lehet nagyobb volt, mint maga a baj.

Aztán kezdem egyre jobban ráállni a saját tempómra... vagyis próbáltam, mert az már nem az volt, mert az első körök sokat kivettek belőlem, így egyre rosszabb lett minden.

"Ezt orvos látta? :-)
"

Adri folyamatosan mondta, hogy Ági és KTM-es lány milyen messze van tőlem, de már nem bírt érdekelni :)

Örültem neki, hogy tudtam még menni és az emelkedőket ki bírtam tekerni.

Végül 2. lettem, abszolút 3., 01.16-os idővel, ami kb 5 perccel jobb, mint a tavalyi, de azért ennek hadd ne örüljek :) Ennél jobbnak kellene lennem...

Sajnos gyengécske vagyok ehhez, maraton jobban megy ( legalábbis abban reménykedem)

A hangulatra nem lehet panaszom, a képek mindent elárulnak. Nem kicsit idióta banda ez a bringástársadalom :D

Most hétvégén még teszek egy próbát, elindulok a Pilis kupán. 2 kör, csak nem halok bele :)


Fotó1
Fotó2

Camelbak Vértesi Terepmaraton - nekem félmaraton :)

Újabb terepfutáson vagyok túl, 2. félmaratonon is abszolváltam, ez volt a Camelback Vértesi Terepmaraton. Úgy fest, hogy egyre mélyebbre süllyedek itt a futás világában és van egy olyan gyanúm, hogy egyhamar nem szabadulok ki ebből :-) Jó is ez, egyáltalán nem bánom. 

Előzetes számításaimat jól keresztülhúzta, hogy nem érkezett meg időben a szép új Asics Trabucco cipőcském és vele együtt az Adidas nadrágom sem. Valahol valaki remélem most boldogan futkoz benne ... Régi cipőmben már nem mertem bevállalni egy ilyen távot, lehet, hogy csúnyán tönkre vágta volna a lábam, így nagyon hamar meg kellett oldanom ezt a kardinális problémát. Ebben volt segítségemre a zalaegerszegi Queen Sport , akik egy nap alatt tudtak hozni egy Saucony ProGrind Jazz 12 TR terepfutócipőt és futónadrágot. Ezzel megmentették a hétvégét :)  Remélem hamarosan ideér az Asics is, akkor leszek igazán mérges, ha meglátom :D

Cipő és nadrág probléma ezzel megoldva, jöhetett a futás:

Egy vértesi kis falucskából, Szárból indult a verseny. Már előző nap lekocsikáztunk, fene se kel fel hajnalban, és még az óraátállítás miatt is buktunk volna egy órát. Jó volt így, nagyon jó kis szállásunk volt, ahol meleg vacsival vártak minket, bár mire Matyi odaért már nem volt az, és nem is maradt neki valami sok : D Na meg ez esti dvd-zés is elég jól sikeredett:-) Szálláson levő futókkal kicsit elbeszélgettünk és kiszedtünk belőlük információkat az egyéb versenyekről, mivel még nagyon tudatlannak számítunk ilyen téren :) 

Ismét a megszokott kis csapat állt rajthoz: Matyi, Ádám és én a félmaratonon, Gabesz pedig a maratonon.

Egy kis ízelítő a versenyről:

http://www.youtube.com/watch?v=0_7_ne1ZQtc

Nagyon korán, reggel 8kor el is rajtolt közel 150 lelkes futó. Nekem megvolt az előírt taktikám, amihez igencsak tartani akartam magam. Szokásos: "nem kezdünk be az elején" volt a cél. Nagyon küzdöttem, hogy sikerüljön és talán valamelyest össze is jött. Szokás szerint a rajt után mindenki szépen elszaladt mellettem, de most valahogy erősebb volt benne az a tudat, hogy tartsam magam az előre kitűzött célhoz, és nem fussak én is idióta módon a többiek után. Persze itt is a leges legelején volt a hosszú emelkedő, bár összességében ez volt az egyetlen komoly emelkedő az egész táv alatt (ezt azért kicsit sérelmeztem). 1 óra után estem át a holtponton, addig nem igazán esett jól a futás, de utána belejöttem és onnantól már nagyon élveztem. Itt már sikerült jópár futót megelőznöm. Sejtettem, hogy ez lesz, aki gyengébb nálam előbb utóbb úgyis utolérem, nem kell egyből az elején:)

2. itatópont után szereztem egy kísérőt Ádám személyében, aki kicsit rosszul volt egy napok óta tartó betegség miatt, így megállni kényszerült. Onnantól kezdve húzott engem, közben csak beszélt és beszélt, így nagyon hamar ment az idő:-). És ez nagyon jó volt... nekem, neki már annyira nem, mert nem így tervezte szegény a napot. Viszont ha ő nincs, akkor sokkal rosszabb időt futok:)

Az utolsó aszfaltos szakasz (ami igazán nem volt hosszú) nagyon nem kellett már, azt borzasztóan nehezen viseltem. Annyira unalmas, monoton, idegőrlő, nagyon nem való nekem.

2.13-as idővel értem célban, abszolút 10. helyen.

Nagyon jó kis erdős szakaszokon vitt végig a pálya, talán eddig ennek a vértesi maratonnak tetszett a legjobban a távja. Bár félmaratonon nem voltak technikás lefelék, gondolok itt köves, sziklás részekre, ezekre már nagyon vágyom, mert az az igazi terepfutás nálam :-)

Már volt próbálkozásom futóövvel, de eddig nem igazán vált be. Most leteszteltem a High5 gel sachet belt övet, ami csodák csodájára bevált. Kényelmesen el tudtam vinni benne a gélt és még a nagyobb isogélt is belefér. "Segélykérő" telefonomnak is végre lett hely, így egyáltalán nem volt zavaró cipelni ezeket a cuccokat. Eddig ez volt az egyik fő problémám, mert a legapróbb dolog cipelése is nagyon zavar futás közben. Itt is kicsit tartottam tőle, hogy kényelmetlen lesz és majd ideges leszek és ki akarom hajítani egy bokorba, de nem így lett :-) Bár lehet előtte le kellett volna tesztelni otthon, akkor már kétségek nélkül indultam volna útnak vele :)

Gabesz kis eltévedés után 4:11 alatt célba ért a maratonon, Matyi 1:47, Ádám pedig velem egy időben 2.13 alatt ért célba. Gratulálok a fiúknak! 

Kicsit beárnyékolta a napot, hogy eléggé megfájdult a bal térdem. Szálláson még tudtam pihentetni, miközben megnéztünk valami extra idióta filmet (Totál szívás), de a kocsikázás már kevésbe tett jót neki, de bízom benne, hogy hamarosan helyrejön és ismét tudok rendesen edzeni.

Nagy vágyam lett, hogy idővel 2 óra alatt sikerüljön beérnem egy félmaratoni távon, ehhez még nagyon sok időre és kitartó edzésre van szükség, de szerintem sikerülni fog, lehet már jövőre:) Valószínű hosszabb távokat is bevállalok majd, mivel kevésnek érzem a félmaratoni távot, de tapasztalatszerzés céljából még maradok egy kicsit ezen a távon. A célok megvannak, már csak újabb versenyeket kell keresni, ahol lehet bizonyítani! 

Eredmények
Fotó1 (én nem vagyok rajt, de Gabesz fellelhető a szép ruhájában:-))
Fotó2

(forrás: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186500)